KARÁCSONYI VERSEK
Szent karácsony
Valamikor, réges - régen, egy csillag
tündöklő fénye ragyogott fel az égen.
Utat mutatva a három királynak,
hogy hódoljon az Úr Szent fiának.
Valamikor a pásztorok a házakat járva,
az úr születésére az örömtáncot járta.
Így ünnepelve Jézus eljövetelét,
a szeretetteljes, karácsony ünnepét.
A tisztaszobákban nem karácsonyfa állott,
a mestergerendáról egy termőág lógott.
Nem volt csillogás, csak a gyertya fénye,
imaszó, s a szívdobbanások halk zenéje.
A templomtornyokban harang csendült.
karácsony éjjelén még az ég sem zendült.
Csak ontotta magából a puha fehérséget,
gyönyörű tájjá varázsolva a messzeséget.
Egy hideg istállóban, barmok között,
Mária öléből, egy új élet költözött.
így született Jézus egy csendes éjjen,
valamikor egyszer, réges - régen.
Sándor Kinga
Karácsonyi üzenet
Ne félj, hisz ma sem vagy egyedül,
mert a szeretet éltet ott legbelül.
Az soha sem huny ki, nagy a lángja,
ma este a kisded születését várja.
Mikor sötétség borul kicsiny szobádra,
mikor elfáradt az ünnepi gyertya lángja,
csukd le szemed, és érezd, ahogy az Úr
hangja,a lelkedet gyengéden simogatja.
Nem vagy egyedül, hisz ott az Úr veled,
jobbján Mária, magához öleli a kisdedet.
Halk fohászod hozzájuk esdve száll,
s a magány, mint a viharos szél, tovaszáll.
Kezével int, mikor asztalodnál helyet foglal,
ettől az égi fény a szobádban lángra lobban.
Szíved minden zeg-zugára rátalál, bejárja,
az Isteni szeretet lelkedet is megtalálja.
S, ha kinyitod majd szemed, nézz körül,
a ragyogásnak szíved, lelked hogy örül.
A fény nem tűnik el úgy, mint egy látomás,
a szívedben örökké él, a karácsonyi varázs.
Sándor Kinga
KARÁCSONY ÜNNEPÉN
Hóval fedett gyönyörű fák és hegyek,
Ablakomon szikrázó, hideg jég tengerek.
Kintről gyermek zsivaj, kacagás hallik,
De jön az est, s a fény sötétségbe hajlik.
Az utca kihalt, csak egy harang csendül,
Hisz, jön az ünnep, mindenki arra készül.
Duruzsolnak a kályhák, meleget ontva,
Gőzölög az ünnepi étel, illatot bontva.
De lám, valaki egyedül kóborol az utcán,
Fagyos mosoly, a könny áztatta arcán!
Néha, egy ablak alatt meg megáll mélán,
Aztán tovább megy, vánszorog némán.
Mint egy forró lehelet úgy fut át szívemen,
De jó lenne neki is, a melegben, idebenn.
Érzem, hogy szívemről olvadozni kezd a jég,
Melyet rá raktak a magányban töltött esték.
Most megáll ablakom előtt, ajtómat tárom,
Mint egy rangos vendéget őt úgy várom.
Az asztalomra még egy terítéket teszek,
Ezen az ünnepen én sem egyedül leszek.
S mintha varázslat vonulna át, szobámon,
Minden ragyog, csillámlik, én úgy látom.
S még a kályha is vidámabban duruzsolna,
Kint az ereszemen már jégcsap sem lógna.
Szikrázik kint a hó, ahogy rásüt a hold sugara,
A fenyőfák ágain mintha sok csillag ragyogna.
Csodát látok, vagy, csak szívem lett könnyebb,
Emlékeimben, mindig ez lesz a legszebb ünnep.
Sándor Kinga
Karácsonyi angyal
Angyal száll a felhők, és a csillagok fölött,
Angyal jár a földön, az emberek között.
Bekukkant kunyhóba, palotába, azokhoz is,
Kiknek még sosem volt, vagy már nincs családja.
Látja a vágyakozó, tágra nyílt, szemeket,
Látja a megtört, elfáradt, öreg embereket.
Már nincs családjuk, kiktől igaz szeretet kapnak,
Csak reményük, hogy nekik is eljön a nagy nap.
Hogy nékik is eljön a karácsony, abban bíznak,
Amit tiszta szívvel, nagy izgalommal várnak.
Menyből az angyal hozta el a karácsony hírét,
Szegénynek, és gazdagnak, Jézus jövetelét.
A sok kis árva léleknek talán ez tündérmese,
Az öregeknek vágya, vajon még megérik-e.
Imára kulcsolt gyermeki, és öreg ráncos kezek,
Ajkukról, áhítattal, csendül a karácsonyi ének.
Sándor Kinga
Karácsonyi fények
Jön az ünnep, közeleg nagy léptekkel,
Karácsonyi fények gyúlnak világszerte.
Már a negyedik adventi gyertya ég,
Várva Jézus születésének ünnepét.
Ragyogó gyermekszemek áhítata,
Ártatlan, tiszta lélekkel várakozva,
Tanítsd imára kulcsolni két kis kezét,
A ártatlan szívének, Jézus szeretetét.
Együtt imádkozzunk, könyörögjünk azokért,
Kik csak titokban mondhatják Jézus szent nevét.
Kiknek ma tilos ablakukban gyújtani gyertyát,
Kik csak titokban mondhatnak érette imát.
Sándor Kinga
Fehér karácsony
Odabent, meleget ontva kályhák duruzsolnak,
Fittyet hányva hidegnek, szélnek, hónak.
Varjak százai pásztázzák a még, fekete szántást,
Barázdákban kutatnak, keresve a földi áldást.
Még egy-egy levél kapaszkodik a faágon,
De a téli szél lerepíti, hogy odafent ne fázzon.
A jó meleg avart hamarosan belepi a hótakaró,
Puhán, nagy pelyhekben hull, egyre hull a hó.
Lassan minden fehér lesz, csodaszép a téli táj,
Gyermek zsivaj, kacagás, surran, fut a szán.
S eljő a karácsony, mely szíveket tölt meleggel,
Békességet ád, csodát, sok-sok szeretettel.
Karácsonyi dalok csendülnek a békés tájon,
Csendes áhítat telepszik meg minden házon.
Harang hangja száll hegyen, és völgyön át,
Ünnepi díszbe öltözött már az egész világ.
Sándor Kinga