Az egy szál hervadt fehér rózsa

Az egy szál hervadt fehér rózsa

Ma volt Wittner Máriának a temetése. Reggel én is elindultam Dunakeszire, de először vettem egy szál fehér rózsát.

Az indulás már a buszállomásnál furcsa kezdett volt, ugyanis, azt mondta a sofőr, hogy biztosan késni fog, pedig még el sem indultunk, és valóban késett 15 percet Vácig. Ott kellett átszállnom a Dunakeszire induló buszra, de lekéstem a csatlakozást. Újabb félóra várakozás, idegesen néztem az órámat, és közben számolgattam, hogy még mindig jól állok időben, oda fogok érni, (gondoltam én) csakhogy ez a busz is szép, komótosan haladt, nem törődve azzal, hogy itt is lesz tíz perc késés. Próbáltam nyugodt lenni, és kérdezősködtem, hogy a Városházától hogy jutok el a temetőig. Kétszer is elküldtek másfele, de voltak a megkérdezettek között olyanok is, akik meg mondták, hogy ők nem tudják. Vagy 2 km bolyongás után, valódi segítségem akadt, egy középkorú hölgy, és a lánya. Még a buszmegállóba is elkísértek, ott viszont rá kellett döbbenünk, hogy sajnos, legközelebb csak egy óra múlva megy a temető fele busz. Mondták, hogy a temető nagyon messze van gyalog, kb. 5 km. De én elhatároztam, hogy nem adom fel, és elindultam a városból kifele. Tudtam, hogy nagyon el fogok késni, de akkor is oda akartam érni valamiképpen.

Tehát, nekiveselkedtem, szedtem a lábaim, ahogy csak bírtam. Közben a rózsára esett a pillantásom, amit már reggel nyolc órától a kezemben szorongattam. Ekkor hullottak ki az első könnycseppek, mert, bizony az üde, gyönyörű rózsa már kezdett nagyon hervadt lenni, a levelei pedig lógni.

A lábaim szinte önállósították magukat, raktam az egyiket a másik után, már szinte nem is éreztem a fáradtságot, csak valami tompultságot, és a bennem lévő akaraterőt.

Aztán egyszer csak mégis odaértem, szinte nem sokkal a vége előtt, akkor még jobban eleredtek a könnyeim, hogy nem tudtam méltón elbúcsúzni, és csak egy hervadt, fehér rózsát tudtam letenni.

Drága Marikám remélem, hogy megbocsájtasz nekem odafent, és ígérem, hogy újra elmegyek, hogy hozzád méltón vehessek tőled búcsút.

Csak egy szál, hervadt fehér rózsa, amiben benne van minden bánatom, amit az elvesztése miatt érzek.

Örök nyugodalmat drága barátnőm!

Sándor Kinga

Gödöllő 2022-10-14